A növények kötözése segít abban, hogy a szárak, hajtások és terméssel terhelt ágak megfelelő helyzetben maradjanak, ne törjenek le, ne feküdjenek a talajra, és elegendő fényt, valamint levegőt kapjanak. A gyakorlatban paradicsomnál, uborkánál, paprikánál, babnál, szőlőnél, málnánál, rózsánál, fiatal gyümölcsfáknál és szobai futónövényeknél használják. A növényeket kerti kötözőzsinórral, jutakötéllel, műanyag vagy gumis növénykötözővel, paradicsomklipsszel, kötözőszalaggal, bevonatos dróttal vagy puha textilszalaggal lehet a támaszhoz rögzíteni.
A növények kötözésére leggyakrabban tavasszal és kora nyáron kerül sor, amikor a palánták ágyásba, üvegházba vagy nagyobb edénybe kerülnek, és gyorsan növekedni kezdenek. Nyáron a kötözést a növény fejlődéséhez és a termések súlyához kell igazítani, főleg paradicsom, uborka és egynyári futónövények esetében. Erős szél, heves eső után, illetve a termés alatt meghajló gyümölcsfaágak megtámasztásakor is hasznos megoldás.
Választáskor arra érdemes figyelni, hogy az anyag ne vágjon bele a növénybe, és ne sértse meg a kérget vagy a szárat. A vékony, bevonat nélküli drót inkább a tartószerkezethez való, nem közvetlenül a hajtásra; a gyengébb szárakhoz jobb a puha növénykötöző, a rugalmas szalag vagy a szélesebb kerti kapocs. Kültéren számít az UV-állóság, a nedvességgel és faggyal szembeni tűrés, egyszeri használatra pedig jó választás lehet a természetes jutazsinór vagy a lebomló kötöző. Többszöri használathoz praktikusak a mosható klipszek, az erős szalagok és az állítható rögzítők.
A megfelelő terméket a növény fajtája, a szár vastagsága és a választott támasz alapján érdemes kiválasztani. Üvegházi paradicsomhoz gyakran beválik a kötözőzsinór és a klipsz, fiatal fákhoz erősebb karóhoz rögzítő szalag, szobai futónövényekhez pedig visszafogott, puha pánt. A kötözés maradjon laza, ideális esetben nyolcas alakban fusson a növény és a támasz között, hogy a szár vastagodhatjon és ne dörzsölődjön. A szezon közbeni ellenőrzés legalább olyan fontos, mint a vásárlás: a túl szoros kötést lazítani kell, a sérült darabokat cserélni, a növényt pedig folyamatosan abba az irányba vezetni, ahol egészségesen és stabilan fejlődik.
