A kutyákkal való kommunikáció a testbeszéd megfigyelésével kezdődik: érdemes figyelni a fül és a farok tartását, az izmok feszültségét, valamint azt, hogy a kutya keresi vagy kerüli-e a kapcsolatot. Az egyértelmű vezényszavak, a hangszín és a megfelelő pillanatban adott jutalom segítenek a behívás, a pórázon sétálás és az otthoni együttélés során. A kutyakiképzéshez eszközök is használhatók, például klikker, kutyasíp vagy kutyáknak készült kommunikációs gombok, amelyek megtanult jelzésként kapcsolódhatnak egy-egy tevékenységhez.
A kutyával való kapcsolattartás egész évben fontos, de különösen a forgalmas séták, a vendégségek, az utazások és a más kutyákkal való találkozások teszik próbára. Kültéri gyakorlásnál hasznos lehet a síp, amelynek hangját a kutya nagyobb távolságból is meghallhatja. Stresszes helyzetekben, például vihar vagy szilveszteri tűzijáték idején viszont fontosabb észrevenni a bizonytalanság jeleit és nyugalmat biztosítani, mint engedelmességet követelni.
A kutyával való kommunikációt segítő eszköz kiválasztásánál számít a képzés célja, a környezet és a kutya természete. A klikker használatához pontosan időzített jutalom kell, a síphoz következetes jelzés, a gombokhoz pedig türelmes tanítás, jelentésről jelentésre haladva. Önmagában egyik eszköz sem garantálja, hogy a kutya érti az emberi szavakat. Kerülje azokat a termékeket, amelyek megijesztik vagy fájdalmat okoznak neki; a félelem ronthatja a kölcsönös bizalmat.
Először döntse el, min szeretne javítani: a behíváson, a vezényszavak érthetőségén vagy a nyugodtabb mindennapi kapcsolaton. Ezután válasszon egy egyszerű eszközt, amelyet következetesen tud használni, és kezdjen rövid gyakorlással, nyugodt környezetben. Figyelje a kutya reakcióit, jutalmazza a kívánt viselkedést, és fokozatosan nehezítse a feladatot. Ha a kutya rendszeresen fél vagy agresszívan reagál, érdemes kényszermentesen dolgozó, tapasztalt kutyakiképzőhöz fordulni.
